……A szüretre készülve a Kertész alig hagyta el a pincét. Körtemanó számára ugyan szokatlan volt ennyi ideig ilyen kis helyen tevékenykedni, de őt magát is lekötötte az a számtalan különös tárgy, amit a Kertész a pince sötét, pókhálós mélyéről előhordott és apránként rendbe tett.

……Elsőként a tűzrakóhelyet nagyobbította meg, s néhány téglával biztonságossá tette a takaró vaslapot, el nem mozdulhatott többet. Körtemanó azonnal felfedezte, hogy egyes téglákon érdekes domború jelek vagy betűk vannak. Szóvá is tette, mire a Kertész elmesélte neki, hogy azelőtt az agyaglelőhelyek közelében sokkal több kis téglagyár működött, s a tulajdonosok mindenhol gondosan megkülönböztették a maguk gyártmányát a másokétól… Így lettek a jól tömörített és tökéletesen égetett téglák a helység vagy a család védjegyével ellátva keresett termékek és bizony a nyakán maradt a rossz tégla a gondatlan munkát végzőknek.

……– A régi téglák még most, nyolcvan-száz év után is biztosan állnak a falban, s amelyiket ide teszem a tűz mellé, biztos lehetek, hogy megtartja a vízforraló üstöt és nem roppan össze alatta! – fejezte be eszmefuttatását, miközben fel is igazította a nagy rézüstöt, amelyet gondosan fényesre súrolt és tisztára törölt. Persze, csak belülről, mert az alját és főként az alsó részét kívülről jó maszatosan bekente sárral, – azaz a szántó végében ásott gödör mélyéből hozott vályog és némi szalmatörmelék keverékével.

……– Ha nem tenném, – magyarázta – a lángok hol itt, hol ott forrósítanák fel az edényt, s ez nem jó. Így azonban rásül, ráég a tapasztás és egyenletesen elosztja a meleget akkor is, ha nem érek rá a tűzre ügyelni.

……– Emlékszel-e a folyóparti rétre? A mocsári zsurlóra, aminek oly különösen állnak a hengeres levelei?  – kérdezte, miközben visszatette a polcra a takarítószereket.

……– Persze – vágta rá Körtemanó, – örvösen állnak a levelei, kétféle formája van, a leveles meg a virágos, ami terem is, és békarokkának is nevezik – fújta a leckét egyszuszra.

……– Ügyes vagy – mosolygott a Kertész, – látod a régieknek nem volt ám olyan könnyű a takarítás sem, mint ma. Ahhoz, hogy ilyen fényesre súrolják az üstöt, zsurlót szedtek, megszárították, tiszta helyen elégették és a hamujával tudtak tisztítani. A zsurló hamujában apró kristályok vannak és azzal csiszolták tisztára, amit kellett… A zsurló szóban még rejlik valami a zsurolás-súrolásból.

……A tűz hamarosan vidáman ropogott az üst alatt és forrott a sok víz, mert tisztára kellett mosni – csiszolni-súrolni – a szűrőszita-lemezeket, a sajtárokat, a csömöszölődorongot, a különös gondosságot igénylő tőtikét és még ki tudná összeszámolni, hányféle dolgot.

……Körtemanó nem is nagyon győzte a hallottakat megjegyezni, de megfogadta, hogy otthon, a kertben, a ráérő idejében ezentúl mégiscsak kevesebbet fog heverészni és inkább segít Szőlőanyónak, csak mesélje el újra a pincei eszközök történetét.

Írta: Major Gábor István