…..A gyümölcsfák virágszirmai rég rozsdássá hervadtak a fű között, s már kicsiny, zöld termések kíváncsiskodtak a levelek közül, mikor a kert tiszta levegőjét újabb és újabb illatok fűszerezték.

…..A sokáig váró, kései birs és naspolya még javában bontogatta csodás szirmait, amikor napok alatt hatalmasra növő fürtökkel virágba borultak az orgonabokrok. Fehér, halványrózsaszín s mély sötétlila vegyest pompázott, hiszen a szélvédőnek és térelválasztónak szánt bokrokat eleve vegyesen ültette a Kertész. Illatuk azonban, ez a felséges, semmivel össze nem téveszthető illat teljesen egyként áradt minden virágfürtből.

…..A virágillatok legfőbb szakértői, a méhecskék persze már az első pillanattól fogva jelen voltak és bizony tátva maradt a manószáj, látva azt a bódult sürgés-forgást, igyekezetet… A szájat természetesen Körtemanó mondhatta volna a magáénak, csak éppen tátott szájjal nem lehet beszélni…

…..Ha járt volna a Házban, ott az egyik Szobában, s olvasta volna azt a Könyvet, amely sok-sok társával pihent a Polcokon, biztosan így fogalmaz:

…..” Ó, állj meg, Idő!
         Oly szép e Pillanat! “

…..De Körtemanó nem járt a Házban, nem ismerte a Könyveket, olvasni sem tudott, hát csak állt és teljes odaadással élte át a gyönyörűséget.

…..Különösen azért is, hiszen körülötte az árnyékos helyek legelegánsabb virága nyitotta sorban hófehér csengettyűit, a tavasz utolsó ajándéka: a gyöngyvirág.

…..– Ha a hóvirágban a tavasz kezdetének őszinte öröme él, a gyöngyvirág maga a beteljesedett tavasz boldogsága – mondta neki Céklatündér, akihez már az alkonyi nap sugaraival együtt esett be, s akit még mindig szorgos munkában talált. –  De figyeld csak meg a méheket, milyen hűtlenek lesznek az orgonákhoz, ha holnap, vagy holnapután egyetlen hatalmas virágcsokorrá válik majd az akác, és a hárs! Azt a két tálcát pedig tedd egymásra, de vigyázz, a tüllborító el ne csússzon rajtuk, és hozd utánam!

…..Körtemanó lelke költői magasságokból pottyant a földre, döbbenetében szó nélkül teljesítette Céklatündér kívánságát. Odabenn aztán már megjött a hangja és meg is tudakolta, mi légyen az, amiben Céklatündér serénykedik?

…..–  Ami most van, most kell gyűjteni, ami most jobb, mint később lesz, azzal nem jó várni – hangzott a talányos felelet. Amikor azonban a tálcák a helyükre kerültek, folytatta. – Ugye láttad a szamócaágyás szélén a kamillákat?  Naponta nyit nyolc-tíz virágocskát és a Kertész naponta le is szedi. Tudom, hogy ő is tálcán szárítja, hiszen nem egyszer itt hagyja az almafák környékén. Én egész évre öt-hat virágot teszek el, annyi éppen elég. De egy hónap múlva kisül-elszárad a kamilla, és akkor ugyan honnan vegyem?! A fodor- és a borsmenta levelei is most vannak igazán tele illóolajokkal, amikor már virágot nyit, csökken az ereje.

….. Szedtem hát és ha holnap-holnapután nyílik az akác, mézes virágaiból egy egész fürtöt fogok kérni a rigótól: ugyan csipkedje már el a szárát, nekem nagyon magas az a fa és az ágai is tele vannak tüskével.

…..Már zöld-sárga a bodza, már bimbós a hárs; igyekezni kell, felkészülni és a maga idejében begyűjteni mindent…

…..És… a sziklakertből, ha Diómanó megengedi… kakukkfüvet is jó lenne szedni… – tette hozzá.

.Körtemanót mélyen elgondolkoztatta ez a szorgos igyekezet. Ő maga nem igazán sietett gyűjteni, eltenni bármit is. Eszébe jutott, hogy az öreg Diómanó hányszor – és milyen tapintatosan – ajánlgatta az őszi bőség idején, hogy vigyen haza egy-egy szép diógerezdet…  Akkor csak nevetve vonogatta a vállát: – Minek cipeljem, hiszen nálad mindig találok diót, ha megkívánom!

…..Aztán eszébe jutottak Szilváék – pedig de szerette volna elfelejteni az egészet, csak hát az ilyesmi nem kívánság dolga ám! – s az a perpatvar, ami miatta pattant ki.

…..Akkor már harmadik napja Szilváéknál töltötte az időt, pirkadattól napnyugtáig. Jóval reggeli előtt megérkezett és minden alkalommal nagyon finomnak találta a reggeli kalácsokat, amibe Szilvakisasszony apró aszaltszilva-darabkákat sütött mazsola helyett. Jól esett a hűvös cibere-leves, no és be is vacsorázott,… hiszen kínálták.

…..Szilva kisasszony mogorva nagybátyja egész nap fúrt-faragott és nem sokat szólt, de estéről-estére bíztatta, hogy vigyen magával néhány szem aszalt szilvát. Körtemanó persze mindig elhárította a csomag cipelését. Harmadik este azután a nagybácsi felcsattant:

….. – Pedig igazán hazavihetnéd, hogy legyen valami a kamrád polcain. Mi szívesen látunk, mert a manók és tündérek törvénye a szeretet és az összetartás; de ha hozzád megy valaki, még egy lerágott körtecsutkát sem tudsz elé tenni!

…–.Tudom, tudom –  fújt nagyot Szilvakisasszony tiltakozásra emelt kezei láttán  – de ezt már megbeszéltük. Nem élheti örökké gondtalan ifjúságát. Ez már gondatlanság, ami később sok-sok gonddal jár majd, míg aki gondos: kevesebb gonddal kell megküzdenie. –

…..Körtemanó akkor majdnem futva ment hazáig és másnap egész nap ki sem dugta az orrát.  Akkor azonban már keresték a ribizlimanók és a népes sereg vidámsága meg az a buta eset a zöldküllővel elhalványította a nyakbehúzós lapítás emlékét.

…..Most azonban csak ült és nézte Céklatündért, ahogy hajladozott a szárított gyógyfüvek fölött és nagy-nagy elhatározások értek benne, amikor megszólalt:

…..– Nem kell a rigóra várnod az akáccal! Tudod, milyen jól mászom fára, szedek én neked akár három fürtöt is. És ha virágzik a hárs és elfelejteném, csak szólj, kérlek, én nagyon szívesen segítek!

…..– Köszönöm, el is fogadom – mosolyodott el Céklatündér. –  De most már üljünk asztalhoz, a friss cipóval el kellene fogyasztani az utolsó üveg aljáról is a szamócadzsemet, hiszen lassan érnek az új gyümölcsök…

Írta: Major Gábor István