…..Egyik-másik őszi este még igazi nyárvégi meleggel búcsúzik. Talán ezért is volt, hogy a Kertész nem sietett annyira a tűzgyújtással. A vasháromláb alatt, amire majd a vacsorát rejtő lábos kerül, akkurátusan odakészített gyújtós várt a fellobbanó gyufára, odébb szép nyaláb vágott és hasított fa hevert elegyest a törött karódarabokkal és elszáradt, korhadó ágakkal, szőlőtőkékkel. A fellobbanó láng azonban váratott magára, a Kertész csak üldögélt csendben és – ki tudja min – merengett. Szőlőanyó és Körtemanó is mellételepedtek, de azután is csak ültek, ki a kispadon, ki egy nyaláb szőlővenyigén, Körtemanó természetesen a szénakupacon, de az este csöndjét sokáig egyikük sem zavarta meg.

…..Végül a Kertész és Szőlőanyó tekintete találkozott, s miközben elmosolyodtak, Szőlőanyó félhangosan megjegyezte: – Mintha csak megfogadtuk volna a régi öregek intelmét: Minden este gondold végig a napodat, mit tettél rosszul, mit tettél jól, s mit tehettél volna még, hogy több legyen a jó? Ha megvizsgáljuk, miért is sikerült valami rosszul, legközelebb már nem véletlenül teszünk jót…

…..Körtemanó némi töprengés után széttárta a kezét: – Hát én szinte nem is csináltam semmit egész nap. Se jót, se rosszat… Igaz viszont, hogy tehettem volna – mélázott tovább. Szőlőanyó újra elmosolyodott: – Még nem telt el a nap, még nem jöttek fel a csillagok… De nem, már látszik is néhány…

…..A szőlőhegy pincesorán túl le lehetett látni a faluig, ahol a szürkülettel egyre több helyen gyulladt kisebb-nagyobb fény. A falu mögötti hegy felett pedig a sötétedő égbolton sorra tünedeztek fel a csillagok. A hegy és az erdő sötét csíkja egyre inkább elválasztotta a földi fényeket az égiektől.

…..– Milyen fényesek itt a csillagok! És itt a szőlőhegyen sokkal több csillag van, mint otthon… – állapította meg Körtemanó.

…..– Hát több éppen nincsen, de itt valóban többet látunk azokból, amelyek felettünk vannak.

…..Felettünk vannak azok otthon is, csak a nagyobb településeken, főként a városokban sokkal több a földi fény. A lakások, a házak, a terek, utcák, de még a messze vezető utak is ki vannak világítva, s akkor még nem is említettem a szemfájdítóan villogó reklámokat… Ezek a fények zavarnak, sőt, megakadályoznak abban, hogy ugyanúgy láthassuk, csodálhassuk a csillagokat, mint a régiek – mondta kis szomorúsággal hangjában Szőlőanyó.

…..– Igen, az emberek mindig is felnéztek a csillagokra – mondta a Kertész. – Látták a csillagokat; sok mindent képzeltek, hittek, de egyre többet tudtak is róluk. A tudás lassan tudománnyá vált, ami, mint a nyegle siheder, elutasította a képzeletet, de a csillagok, csillagképek regéi és legendái makacsul fennmaradtak, s ma is szépek.

…..És minden nép más és más történeteket fűzött a sötét égbolton ragyogó fényekhez. Mást láttak ott fönn az ősi Egyiptomban és mást Hellász hegyei között, mást a sztyeppék vándorai és mást a trópusi síkságok pásztorai… Sok csillagot mi nem is látunk, ami más földrészeken ott ragyog az égre nézőknek, de mások nem látják a mi Göncölszekerünket és nem a Sarkcsillag alapján tájékozódnak…
Mert régen irányt – és utat – mutattak a csillagok, no meg segítséget adtak. Életet adtak, élni segítettek, és ezek nem nagy szavak, mert a csillagok járása, egyesek el-, mások feltűnése elég pontosan jelezte az idő múlását, az idő változását, vagyis a mezőgazdasági munkák idejét.

…..S bizony, mi sem volt fontosabb, minthogy a vetőmag jó időben a földbe kerüljön, hiszen – bár érhette a termést még számtalan baj – az az egy biztos volt, hogy aki nem vet, aligha arathat… Az ősi Egyiptomban az egész ország a Nílus áradásához igazodott, annak kezdete pedig egy jól ismert csillag egy bizonyos helyen való megjelenésével esett egybe; így, amikor a csillag megjelent az adott helyen, tudták, hogy a hegyek közül hamarosan megindul az áradás…

…..Éppen ez a pontosság, állandóság adta a félelmét a szokatlan, váratlan égi jelenségeknek. A hullócsillagok, az üstökösök, még inkább a napfogyatkozások megrettentették az embereket és félelmükben szörnyű dolgokra is képesek voltak…, de ez mégis a történelem elenyésző része. Az éjszaka csillagai fényükkel mégis inkább biztonságot jelentettek, nyugalmat sugalltak és szép történetekre indították a mesemondókat.

…..– Hogyhogy az éjszakai csillagok? – vágott közbe a kíváncsian figyelő Körtemanó. – Csillagok csak éjszaka vannak, ezt nem kell külön kihangsúlyozni… Vagy csak nem azt akarod mondani, hogy vannak nappali csillagok?

…..– Bizony, rátapintottál egy fontos dologra – mosolygott a Kertész. – Nappal ugyanúgy ott vannak felettünk a csillagok, – persze nem azok, amiket éjjel látunk, – csak a Nap fénye és sok más földi fény túlragyogja őket. Ritka helyzetekben, például magas gyárkémények belsejében állva, vagy nagyon magasan szálló repülőgépen fényes nappal is láthatunk csillagokat… Persze, ritka az ilyen alkalom, de így van.

…..– Meg úgy van, hogy nemcsak feljött, de lassan le is megy a Vacsoracsillag, úgyhogy együnk valamit és tegyük el magunkat holnapra – cihelődött fel Szőlőanyó.

…..– Vacsoracsillag? – bámult Körtemanó – Sohasem hallottam még, hogy lenne vacsoracsillag. Van reggeli- és ebédcsillag is? Illetve ebédcsillag nem lehet, mert azt úgysem látnánk…

…..A Kertész is felállt, s elnevette magát: – Na, azért megint okosabb lettél. Egyébként van olyan, hogy Esthajnal-csillag. Hol este ő az első, hol reggel ő az utolsó, vagyis legtovább látszik. Őt nevezik vacsoracsillagnak is, mert ha feljön, itt a vacsora ideje, legalább is a napot becsületesen végigdolgozó emberek szerint.

…..Egyébként nem is csillag, mert a csillagok távoli napok, ő pedig bolygó, de ezt már tényleg majd egyszer máskor mesélem el… No, hol az a gyufa, hadd melegedjen a vacsora!

…..– Máskülönben pedig de jó, hogy szóba került az evés: holnapra ugyanis egy kis vendégségbe, egy kis beszélgetésre hívott egy ismerős család a faluba, s ott illik ám mindent megkóstolni!

Írta: Major Gábor István