…..Már nyurga, zöld fűszálak törtek át az avaron, de reggelre még vékony jég fedte a madarak kedves fürdőhelyét. Még selymes volt a korai barka, de már fényesen sütött a Nap; már nyílott a hóvirág, a krókusz és a téltemető, de még estéről-estére dolga volt a kéményeknek… Tavaszodott. A kertek is tele lettek tavaszi hangokkal. A legtöbb helyen a metszőollók csattogása jelezte: új év kezdődik a kertben.

…..Körtemanónak mégis nehéz volt ez az időszak. Amikor kedves fái kerültek sorra, legszívesebben elbujdosott volna. Sajnálta a számára oly megszeretett ágakat, még a legkisebb gallyacskát is… Most is a kert legvégébe menekült és nem értette, a ribizlimanók mit örvendeznek úgy a kivágott öreg ágaknak és miért nem vág le a kertész például a mandulákból, vagy a diófáról szinte semmit?

…..Ott búsongott akkor is, amikor a szomszéd a kerítéshez hívta a Kertészt és a kajszibarackfa felől kérdezte. Késő lett volna eloldalogni, így hát meglapult a homoktövis tövénél és akarva-akaratlanul végighallgatta a beszélgetést.

…..– Nos, a sárgabarack bizony öntörvényű egy fa – mondta a Kertész a szomszédnak. – Van olyan, amelyik hosszú időt is megél minden baj nélkül, de van, amelyik mindenre érzékeny. Egyik évről a másikra elszárad, a másik pedig a talaj miatt mézgásodik és évekig kínlódik, ezenkívül a legtöbb kajszibarackfa rapszodikusan terem; az egyik évben majd megszakad, a másikban meg nincs rajta öt szem mutatóba…

…..Egyébként olyan, mint a dió, a mandula, vagy a legtöbb szilva: csak az első években kell metszeni, kialakítani a koronaformát, a többit elintézi magának. Nem is szabad tovább nyesegetni, nem tűri. Elég kivágni a sérült ágakat, ritkítani a sűrű vesszőket, meg, ha valahol fertőzött lesz… Ha termőre fordul, egyensúlyba kerül a növekedése.

…..Bezzeg az őszibarack, de még alma is!  Évről-évre rengeteget kell vágni és még így is van, ami elmarad és később kell kimetszeni. A szőlő pedig nekem is eltart egy hétig is…

…..– Láttam, hogy néha alig halad, csak járja körbe-körbe a fát…

…..-A metszés is olyan ám, mint a legtöbb mesterség: mindig lehet még jobban csinálni, de jól – soha . Amikor erősen metszem valahol, nem fakad erős hajtás, a másikat éppen csak megkurtítom, erre félméteres minden vessző …

…..Persze, a legtöbbször sikerül, ahogyan szeretném, ha nem is a nagykönyv szerint. Lehet tudni, hogy a vízhajtásokat jó kimetszeni, mert csak túlzsúfolják a koronát és elszívják a fa életerejét. És jó azt minél előbb kimetszeni. Ha egy-egy ágon látom a rossz irányba induló hajtást, nem kell várni, amíg megfásodik! Sőt, amiről tudom, hogy csak baj lesz belőle, legszívesebben már rügy formájában ledörzsölöm: sebhely se maradjon utána, ami később elfertőződhet. Mert érdekes ám, hogy néha a rossz irányba növő ág milyen gyorsan megfásodik és mekkora seb keletkezik, amikor kivágjuk …

…..Amikor termőre fordul egy fa, fölösleges új ágakat növelni rajta, nem lesz rá ereje. Ha pedig gyönge még, nem szabad minden termést meghagyni rajta, nehogy károsodjon.

…..Pontosan úgy kell őket metszegetni, nevelni, mint a gyermekeket – fejezte be a Kertész a hosszúra nyúlt tanácsadást.

 

…..Körtemanó csak lapult és hallgatott. Csak akkor került elő, amikor azt látta, hogy a Kertész a földre hullott ágak között válogat és tovább metszegeti azokat.

…..– Hát azokkal mit csinálsz? Csak nem gyakorolsz?!

…..– Dehogyis! – nevette el magát a Kertész. – Tudod, azért sajnálom ám, amit le kell vágni, s ezért néhány ágat mindig beviszek a vázákba és ott kihajtatom őket. Egy kis tavasz, egy kis előleg a tavaszból.

írta: Major Gábor István