…..Száz és száz pici napocska sárgállott-fénylett a fűben, visszatükrözve az égen ragyogó Napot, a Kertész mégis elkeseredetten ingatta a fejét:
– Hiába, no – szögezte le csak úgy maga-magának –, egyszerre én is csak egy dolgot tudok csinálni.

…..Körtemanó, aki ezegyszer valóban akaratlanul volt fültanúja a rosszkedvű kifakadásnak, rájött, hogy a Kertész a szerteszét virító, vidáman sárgálló pitypangok miatt keseredett el.
Neki ugyan tetszett a sok-sok élénksárga virág, de azt is megérezte, hogy a véleményével talán nem éppen most kellene előállania …

…..Miután a Kertésztől semmiképp nem akart kérdezősködni, kíváncsi kérdéseivel  Céklatündért kereste fel.

…..– Ó, igen, a pitypang… az egy igen különleges növény … de hát melyik nem az ? – töprengett hosszasan Céklatündér, mint aki nehezen szánja rá magát a válaszolásra, de legalább is jól megfontolja, amit mond.

…..– Látod, ezek a ragyogó sárga virágszirmok hamarosan elhervadnak majd, és érett magvak és gyönyörű fehér tollbóbitát alkotó repítőszőrök pompáznak a helyükön. Ha a szél belekap, vagy akárcsak egy legelésző állat ráfúj, mint ejtőernyővel, minden egyes apró magocska tovavitorlázik.

…..Ahol földet ér, ha csak csöppet is puha, ha csak csöppnyit is nedves a környezete, a magocska belefúródik a talajba, s hamarosan ki is csírázik. Gyökeret ereszt, szárat-levelet hajt, mint minden más növény, – de micsoda gyökeret, micsoda leveleket! A pitypang gyökere négy méter mélyre is lehatol, egy centiméteres darabkájából is újrahajt, kiásott gyökere két évet is kibír szárazon, s képes újra kihajtani…

…..A fejlődő növény először jókora levélrózsát fejleszt, s a levélrózsa levelei teljesen betakarják a földet, onnan semmiféle más mag ugyan ki nem hajt…, s mert a pitypang magvai csoportosan szállnak , ezek a levélrózsák szinte összeérnek, befedik a talajt, s nem nő ott más, csak pitypang, pitypang mellett …

…..Igen, vidámak a sárgálló virágok, s még a Kertész kislánya is örömmel fon belőlük koszorút, de bizony az erőszakosságuk miatt sok kárt okoznak a kertben, mert megfojtják, kiölik a vetett növényeket, elnyomják a többieket; még a nyírott gyepet is foltosra pusztítják, s nagyon keservesen lehet tőlük megtisztítani a földet…

…..– Mintha csak a Kertészt hallanám – szólt bele a társalgásba az öreg Diómanó, aki ki tudja mikor ért melléjük, s ki tudja mióta hallgatta már Céklatündér fejtegetéseit.

…..– Tulajdonképpen igazad van mindenben, amit mondtál, – fordult Céklatündér felé – csak én mégis elgondolkoztam azon, hogy olyan régóta élünk már itt a Kertben, hogy teljesen azonosultunk a Kertész akaratával, szándékaival, még a gondolataival is. Tényleg károsnak, tényleg erőszakosnak tartunk egyes növényeket, mert az emberi felfogás szerint azok. Pedig nekünk, manóknak és tündéreknek más értékek szerint épül fel a világ, s nem volna jó, ha addig használnánk az erőszakosság, az irigység, a telhetetlenség, vagy éppen a kapzsiság fogalmát, míg egyszer csak ezek a tulajdonságok bennünk is megjelennének.

…..Diómanó szavait hosszas csönd fogadta. Körtemanó és Céklatündér ugyanúgy hallgatott, mint mindenki más a világon, amikor olyan igazsággal szembesül, ami mindig is előtte volt, s mégsem látta meg addig a pillanatig.

…..Természetesen Körtemanó volt az, aki hamarabb ocsúdott, s rögtön kérdéseket is fogalmazott: – Hát igen, mi manók és tündérek valóban nem lehetünk irigyek, erőszakosok, gonoszak…, de azért a fogalmakat ismerjük és használhatjuk, nem?  És tényleg, mi lenne, ha közöttünk is felütné fejét az irigység, a lustaság, a kapzsiság, az erőszakosság?

…..– Akkor – és Diómanó messze elnézett hallgatói feje felett – az nagyon nagy baj lenne: mert akkor a tündérek és a manók olyanok lennének, mint az emberek.

Írta: Major Gábor István